AZ MSZP NYUGDÍJAS TAGOZAT ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE ÁLLÁSFOGLALÁSA SZOCIÁLIS ÜGYEKBEN ÉS VIDÉKPOLITIKAI KÉRDÉSEKBEN

Amit felvállalunk, az két fontos vetület: a szociális ellátórendszer által nyújtott időskori biztonság, valamint a vidéken élők speciális szükségleteinek helyzete.

A Nyugdíjas Tagozat Országos Elnöksége az idős emberekért, gyermekeikért, unokáikért és a jövőért érzett felelősségét átérezve áttekintette két fontos területen a magyar valóságot, és a kialakult helyzetről, valamint a szükségesnek tartott teendőkről az alábbi állásfoglalást alakította ki:

A mai magyar politikai elit nem készült fel a társadalom idősödéséből adódó kihívásokra. A politikai szlogenek, pártprogram-törekvések, kormányzati intézkedés-csirák nem tudják pótolni az átfogó, koherens, egymásra épülő, hatásaikban egymást erősítő, a valódi problémákat kezelő, új feszültségek kialakulását megakadályozó, rendszer-szintű gondolkodást, tervezést és cselekvést! Pedig erre van szükség, a helyzet ugyanis egyre sürgetőbben igényli a gyors és felelős tetteket!

Az idős emberek, köztük a nyugdíjasok társadalmi beágyazottságának valamennyi aspektusát terjedelmi korlátok miatt nem áll módunkban jelen helyzetben megvizsgálni. Amit felvállalunk, az két fontos vetület: a szociális ellátórendszer által nyújtott időskori biztonság, valamint a vidéken élők speciális szükségleteinek helyzete.

A rendelkezésünkre álló információk, tények és adatok alátámasztják azt a megállapítást, mely szerint a lassan mögöttünk hagyott évtizedben az idősek kiszolgáltatottsága a mindenkori kormányzati-állami intézkedésektől nem csökkent, hanem növekedett! Az élethelyzetek közötti differenciálódás erősödött, megjelentek a milliós nyugdíjak, közben a minimális öregségi nyugdíj összege továbbra is szégyenteljesen alacsony szinten maradt. Az elmagányosodás egyre erőteljesebb, mely nemcsak a családok, a szűk környezet, a társadalom, hanem az aktuális kormányzat számára is kihívást jelent. Az életkor emelkedésével jelentősen nőtt a krónikus és mentális betegségekben, a demenciában szenvedők száma, mely kezelése szintén jelentősen több állami forrást és figyelmet igényel.

Erre a kihívásra a szociális ellátórendszer sem szerkezetében, sem férőhelyben, sem szakember létszám szempontjából nem készült fel. Tovább nehezíti a helyzetet az a tény, hogy a szociális étkezés és a nappali ellátás kivételével az intézmények által igényelt térítési díjak, nem beszélve a bentlakásos intézmények jelentős részében fizetendő egyszeri belépési díjak komoly terheket jelentenek nem csak az igénybe vevőnek, hanem a családjának is! Mindezek indokolják az állami szerepvállalás növelését, átfogó fejlesztési, humánerőforrás képzési programokkal, valamint a működtetés finanszírozás érdemi emelésével, kiszámíthatóvá tételével.

Az ellátórendszer területi-térségi-helyi szükségleteket figyelembe vevő újragondolása a vidéken élők eltérő élethelyzete, jellemzői miatt komoly elemző-tudományos munkát, szakszerű koordinációt, speciális megoldásokat igényel. A kormányzati sikerpropaganda helyett differenciált alap- és szakellátásokra, az egyéni igényekre és emocionális hatásokra reagáló, emberközpontú, a területi hátrányokat kompenzáló, a további szegregációt megakadályozó humán szolgáltatásokra van szükség! Ebben a munkában az állam, mint szabályozó és finanszírozó, az önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek és magánvállalkozások, mint közreműködők harmonikus és hosszútávon kiszámítható munkamegosztásban kell, hogy részt vegyenek!

A vidékpolitika legfontosabb teendője, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben élő emberek kirekesztettségét oldani tudja, a szegénység kezelésén túl az elmaradott térségek belső problémáinak megoldásán keresztül (képzettség, foglalkoztatás, életképes vállalkozások, fizetőképes kereslet, szegregáció….stb.).

Budapest, 2019. augusztus 30.

Az MSZP nyugdíjas tag. orsz. elnöksége állásfoglalása (háttéranyag)